M�snap, amikor felkeltem, semmi sem v�ltozott. Nem mondhatom, hogy ez volt �letem legjobb �jszak�ja, de m�gis rem�ltem, hogy egy kis alv�s seg�teni fog. De az a kis �lom, ami kijutott nekem, nem seg�thetett a probl�m�imon. Azokon semmi sem seg�thetett.

Eg�sz �jszaka forgol�dtam, �s amikor v�gre elaludtam, akkor is r�m�lmaim voltak. Magam el�tt l�ttam azt az elk�peszt�en v�r�s, rubinv�r�s szemp�rt. Az �n szememet. �s ezut�n nem sokkal k�vetkezett k�t hatalmas, borotva�les szemfog. A fogak egyre jobban k�zel�tettek fel�m, azt�n meghallottam a sz�momra legkedvesebb hangot. Seth hangja megv�lt�sk�nt t�rt el� a s�t�ts�gb�l, egyre hangosabban, m�g v�g�l m�r azt is �rtettem, mit mond:

- Vigy�zz!

Olyan aggodalom volt a hangj�ban, hogy att�l �n is m�g jobban f�ltem. De vigasztal� volt a tudat, hogy � itt van velem. Itt van, amikor a legnagyobb sz�ks�gem van r�. Azt�n hirtelen m�g borzalmasabb gondolat t�rt fel bel�lem, mint el�tte. Ha �n vesz�lyben vagyok, akkor � is. El kell innen t�nnie. Gyorsan.

- Seth! Menj innen! Rohanj!
De Seth nem �gy reag�lt, mint ahogyan azt rem�ltem. Egyszer csak a magas �rny elt�nt, �s m�r csak egy hatalmas vony�t�s jelezte, hogy a farkasom velem maradt.

Ez az �lmom minden eddigin�l nagyobb hat�ssal volt r�m. Eddig is voltak furcsa �lmaim, l�ttam dolgokat, amiket nem kellett volna, de m�g soha semmi nem t�nt ilyen val�s�gosnak.

Mi van, ha Seth bajban van? Ha ez�rt gy�t�rt ez a sz�rny� �lom? Seg�tenem kell neki. Vagy legal�bbis megbizonyosodnom r�la, hogy minden rendben van vele.
De egyel�re nem mehettem oda. Kellett tal�lnom egy megfelel� pillanatot, amikor �jra tal�lkozhatunk. Nem �ll�thatok csak �gy oda, hogy k�l�n�s �lmom volt, �s seg�teni j�ttem. �s egy�bk�nt is, abban az �lomban pont engem pr�b�lt v�deni. Teh�t am�g nem ker�l�k vele egy vil�gba, addig biztons�gban van.

Ez a gondolat kicsit lenyugtatott, �s elkezdhettem v�giggondolni mindent pontosan. Mit fogok neki mondani, ha �jra l�tom? Hogyan magyar�zzam meg neki, hogy ki vagyok �n, �s hogy ker�ltem oda? El fogja hinni, hogy nem vagyok v�rszomjas?

A szem�b�l azt olvastam ki, nem gondolta, hogy gonosz lenn�k. S�t, egyenesen gyeng�den n�zett r�m. �s ha � is azt �rzi, amit �n, hogy valami l�thatatlan sz�l �sszek�t minket, akkor musz�j b�znia bennem.

Magam el� id�ztem azt a t�k�letes szemp�rt, amiben m�r el�sz�r is olyan j� volt elmer�lni, �s �gy �reztem, egy percig sem b�rom tov�bb n�lk�le. El kell mennem hozz�. Bele�r�l�k, ha nem tehetem.

De �pp, amikor a sz�l v�gigs�p�rt arcomon, �s belef�jta az orromba a friss moha illat�t, �jra j�tt a sz�rny� k�n. A f�jdalom, amit akkor �rzek, ha valamelyik vil�gban baj van. Ha lehet, m�g rosszabb volt, mint az el�z�. A fejem majd sz�trobbant, a szob�m forgott k�r�l�ttem, �s tudtam, hogy ezen egy f�jdalomcsillap�t� sem seg�thet. F�lemben hallottam a jajvesz�kel�st, csat�k borzalmas zaj�t, �reztem az emberek f�lelm�t, ahogy nem tudj�k, mi v�r r�juk.

Seg�tenem kellett rajtuk, b�rhol legyenek is. Hiszen �n vagyok a kiv�lasztott. Ezen semmi sem v�ltoztat. Ez a k�teless�gem.
Pr�b�ltam szabadj�ra engedni magamban a harm�ni�t, hogy rep�tsen a f�jdalom s�jtotta vil�gba, ahol sokak �lete m�lt rajtam. Egyenletesen sz�vtam be �s f�jtam ki a leveg�t, �s lassan �rezni kezdtem, hogy v�ltozik k�r�l�ttem a vil�g. Elt�nt al�lam az �gy, a leveg� sokkal tiszt�bb lett. Olyan tiszta, amilyet m�g sosem sz�vtam be. Mintha egy olyan vil�gba ker�ltem volna, ahol nem tudj�k mik a k�ros kipufog�g�zok, nem tudj�k, mik a gy�rak. Egy �rtatlan vil�gba, amit m�g nem s�jtott a modern civiliz�ci�.

Amikor v�g�l kinyitottam a szemem, tudtam, hogy az �rz�keim nem hazudtak. Egy csod�latos erd� k�zep�n �lltam, k�r�l�ttem s�t�ts�g. Valahogy m�gsem �reztem f�lelmet. Minden olyan nyugodtnak t�nt. H�t igen, a vil�g egyel�re nem sejtette, hogy ha �n nem seg�tek, nemsok�ra megsz�nik l�tezni. Nem halhatt�k a f�lelem sikolyait, amik el�bb az �n fejemben zengtek.

Az eg�sz erd�t valami megmagyar�zhatatlan b�b�j lengte �t. Egyszerre f�lelmet kelt�, �s meseszer�. Mint egy olyan vil�gban, ahol m�g �lnek nemes lovagok, akik mernek k�zdeni a becs�let�k�rt.

Sz�val, vajon melyik vil�gr�l lehet sz�?

- Egy erd� – mosolyogtam. – Valahogy mindig egy erd�ben k�t�k ki. J� lesz hozz�szokni.

Adott egy erd�, amit a meg�rz�sem szerint m�gia leng k�r�l. Valamilyen �si m�gia.

- H�t, ezzel nem vagyok sokkal beljebb – gondoltam, de nem akartam feladni. Nem adhattam fel, mert rengeteg ember �lete m�lt rajtam. T�bb, mint a m�ltkor. �reztem, a f�jdalom jelezte, hogy sokkal nagyobb a t�t.

Tov�bb p�rgettem a fejemben a k�peket, �s csak rem�lni tudtam, hogy megtal�lom a megold�st.

�m ekkor valami teljesen v�ratlan t�rt�nt. �les, k�k f�ny villant fel a t�volban. Amennyire l�ttam, a semmib�l j�tt, �s r�gt�n el is t�nt. A leveg�ben �gett szag terjengett, nem is csod�lom. L�ttam, hogy ott, ahol a f�ny el�bb felvillant, t�bb fa �ga m�g mindig �gett.

Lass� l�ptekkel indultam k�zelebb, mert nem tudtam, mire sz�m�tsak. F�ltem, �s ezt nem is tagadom. A semmi k�zep�n voltam, egy ismeretlen k�k f�ny pedig felperzselt mindent maga k�r�l.

Amikor k�zelebb �rtem, l�ttam, hogy az elszenesedett k�r k�zep�n egy f�nyes k� k�klett. A k� t�k�rsima volt, �s szebb, mint b�rmi, amit valaha l�ttam. Hihetetlen er�vel vonzott maga fel�, de b�rmilyen nagy volt is a k�s�rt�s, nem mehettem k�zelebb.

Mert addigra m�r tudtam, mivel �llok szemben. A f�ldben el�ttem az nem egy k�z�ns�ges k� volt, hanem egy toj�s. Egy rendk�v�l k�l�nleges, ritka toj�s. Egy s�rk�nytoj�s. A fejemben m�r l�ttam a k�pet, ahogy k�zelebb s�t�lok, v�gigsim�tom a toj�s zaf�rk�k h�j�t, �s l�gyan odasuttogok:

- Saphira…

De nem tehettem, mert Eragon b�rmelyik pillanatban megj�het. Tudtam, hogy Eragon �pp a Gerincben vad�szik. Ez volt a sorsa. Hogyha pedig engem itt tal�l, ki tudja, hogyan t�r el a t�rt�net az eredetit�l. V�gzetes hiba lenne itt maradni, b�rmennyire szeretn�m is megismerni a s�rk�nyt, aki nemsok�ra egy eg�sz vil�g rem�ny�t adja vissza.

�gy, amilyen gyorsan csak tehettem, visszah�z�dtam az egyik feny� m�g�, aminek az �gait elker�lte a k�k t�z, �s v�rtam, hogy Eragon, a leend� S�rk�nylovas, el�l�pjen valamelyik bokor m�g�l.

P�r pillanattal k�s�bb fel is hangzott a l�ptek zaja az erd� m�ly�r�l, �s izgatottan v�rtam, hogy l�thassam a tizen�t �ves �retlen fi�t, aki nem is sejti, mennyi minden v�r m�g r� az �letben.


Minden �greccsen�ssel magasabbra sz�k�tt a v�rnyom�som, m�g v�g�l a l�t�terembe ker�lt a vad�sz, �jjal a kez�ben. De valami nem stimmelt. A fiatal, s�t�t szem�ld�k�, barna szem� fi� helyett egy tagbaszakadt figura l�pett a k� fel�. �s amikor sz�vem �jra egy heveset dobbant, tudtam, most hol cs�szott f�lre a t�rt�net. Sz�mat �nk�ntelen�l hagyta el a n�v:

- Roran!