Cullenék szilvesztere – Az előkészületek

Alice szemszöge

Már hónapok óta tudtam, hogy ezt kell tennem. Nem is volt kérdéses. De amióta látomásom volt, és láttam, hogy mindenki milyen jót fog mulatni, már egyáltalán nem volt kétségem.

Ez volt az első közös szilveszterünk azóta, hogy két taggal bővült a család: Bellával és Renesmee-vel. És egy ilyen boldog évet nem lehet csak úgy egyszerűen lezárni. December 31-e partit követel!

Azt, hogy mit tervezgetek senki sem tudhatta egészen november végéig. Persze azért volt egy kivétel: Edward. Ő végig olvasott a gondolataimban, mert a szervezés mellett nem volt még arra is energiám, hogy próbáljam őt kizárni a fejemből.

- Alice, ez nem jó ötlet, te is tudod – emlékeztem vissza a nem túl meglepő jelenetre. Láttam előre, hogy ez lesz. – Bellának nem fog tetszeni az ötlet.

- Bella mindig húzza a száját, mert nem tudja mi a jó neki. Emlékezz csak az esküvőre! Azt sem akarta, mégis milyen jól alakult.

- De ez veszélyes is! Tudom, hogy Bella nagyon erős, de mi van, ha mégsem tudja visszafogni magát? Ha megkívánja az egyik vendég vérét?

- Nem fogja. Láttam – és miközben ezt mondtam, sokatmondó mozdulattal a fejemre böktem. Tudtam, hogy ő is látja, amit én: egy problémamentes szilvesztert.

- Nekem ez akkor sem tetszik – tartott ki. Taktikát kellett váltanom, bármennyire nem örültem is.

- Ugye nem kell rá emlékeztetnelek, hogy mennyi mindent köszönhetsz nekem? - Nem kezdtem el hangosan sorolni, csak az ujjaimon számoltam és közben pörgettem a képeket a fejemben. A jelenet, amikor Bellával Olaszországba igyekszünk, hogy megmentsük Edwardot; amikor Bellára vigyáztam, hogy nehogy elszökjön La Push-ba; a fáradozásaim, ahogy az esküvőjüket szerveztem; a kép, ahogy a Volturi döbbenten néz rám és Nahuel-re. És ez még nem az összes volt a sok közül.

- Ah… - hallottam meg Edward sóhajtását, és láttam az arcán, hogy kezd megtörni. Még egy utolsó döfés kellett. Átöleltem, és szokásos csicsergő hangomon a fülébe súgtam:

- Tudtam, hogy szeretsz.

- De Bellának te mondod meg – ez egy egyszerű kijelentés volt, de Edward hangja és a szája szélén megjelenő mosolya tudatosította, hogy ez bizony nem lesz könnyű menet.

Bellát meggyőzni sem lesz sokkal nehezebb, hiszen ezeket a kártyákat nála is bevethetem. Ő a legjobb barátnőm, tudom, milyen módszerekkel győzhetem meg. Ha sikerült rábeszélnem egy hagyományos, fehérruhás esküvőre, akkor egy szilveszteri buli meg se kottyan.

*

Bella nem is sejthette, mennyi barátját és ismerősét elhívtam, egészen december 31-ének délelőttjéig. Ekkor muszáj volt közölnöm vele a nagy hírt, mert össze kellett hangolnunk a mesénket.

- Te megőrültél? – kérdezte hisztérikusan, és hangja még vámpírságának köszönhető dallamosságában is éles volt. – Egy kis helységbe zárva ennyi emberrel? Mi van, ha valakit bántani fogok?

- Senkit sem fogsz bántani. Láttam. És most azonnal elmentek Edwarddal vadászni. Nem lesz semmi gond – próbáltam meggyőzni, de az érveim nem nagyon hatottak. – Neked van a legnagyobb önuralmad azok közül, akiket ismerek. És ez nagy szó. Még Carlisle-lal is versenyre kelhetsz! Egészen idáig nem bántottál egy embert sem.

- Nem most akarom elkezdeni – tiltakozott tovább, de ő is tudta, hogy nincs visszaút.

- Szóval, beszéljük meg a mesét! – mondtam ellenvetést nem tűrő hangon. A mi kis vitánkra mindenki körénk gyűlt, és ez most jól jött. Nem akartam többször elmondani. – A szemeddel már nem lesz gond. Már egy ideje nem vörös, szóval nem lesz szükség kontaktlencsére. Ha esetleg mégis akadna egy kis probléma, tudod, hol találod – kuncogtam.

- Alice! – csattant fel Bella, mintha ennél nagyobb szörnyűséget még sose mondtam volna.

- Te és Edward most jöttetek haza az ünnepekre Alaszkából, hogy együtt legyen a család. A főiskola mindkettőtöknek jól megy, csak nagyon hiányzunk nektek. Renesmee Edward unokahúga, akit ti fogadtatok örökbe. De természetesen nem tudtok egyedül vigyázni egy babára, hiszen nagyon fiatalok vagytok, ezért Emmett és Rosalie is segítenek, és Esme is rendszeres vendég nálatok. – Még egy idegig fecsegtem mindenféle apróságról. Bővebb tájékoztatást kaptak például az alaszkai egyetem épületéről, még a kollégiumi szobákról is, ha esetleg valaki megkérdezné.

Büszke voltam magamra, mert tudtam, hogy mindenre felkészültem. Több időt nem vesztegethettem a megbeszélésre, mert még fel kellett díszíteni a házat, és bármilyen gyors vagyok, a jó munkához idő kell. Bella és Edward elmentek vadászni, Rose és Esme Nessie-re vigyáztak, Carlisle pedig dolgozott. Szerencsémre Jaspert és Emmett jó segítség voltak, még ha ők ennek nem is örültek annyira.

Minden tökéletes lesz.

Folyt. köv.