Kellemes a reggeli leveg�. – �llap�tottam meg sokadszorra, amikor elindultam az iskol�ba. �jjel fut� z�por volt, �s ahogy kil�ptem az utc�ra, r�gt�n megcsapta az orrom az a hihetetlen illat. Az illat, amit csak es� ut�n �rezni. Le�rhatatlan: a sz�rad� beton, a f�ld, a tisztas�g �s m�g annyi m�s keveredett a leveg�be. Im�dtam az ilyen hajnalokat.

A buszt mindenesetre nem akartam lek�sni, legyen a reggel b�rmilyen �d�t�, ez�rt megszapor�ztam l�pteimet. Az utca kihalt volt, rajtam k�v�l senki nem volt fenn ilyen kor�n. Szerettem hamar be�rni a suliba, mert felk�sz�lhettem a napi teend�kre �s a k�nszenved�sre, amit az iskola int�zm�nye jelentett sz�momra. Szerettem egyed�l �cs�r�gni az oszt�lyteremben. Olyankor csak egy dologra kellett koncentr�lnom: hogy nehogy a var�zslat fel� sz�lljanak a gondolataim. Mert az agyam b�rmennyire tudta is, hogy a m�gia sz�momra csak id�pocs�kol�s, a sz�vem m�g mindig m�st s�gott. De mivel m�r el�g r�g lemondtam err�l az �lomr�l, a felejt�s egyre jobban ment.

Olykor m�r nem tudtam r�gt�n megmondani, hogy melyik var�zsige szolg�l a lebegtet�sre vagy a z�rak kinyit�s�ra. M�sodpercekre volt sz�ks�gem hozz�, pedig r�gen azonnal r�v�gtam volna. Az agyam j�l m�k�d�tt, �s ahogyan azt el�re elterveztem: felejtett.

Amikor be�rtem az iskol�ba, szok�s szerint �res volt. Egy ember volt csak rajtam k�v�l az �p�letben. A port�s n�ni. M�r r�g megszokta, hogy ilyen kor�n bej�rok. Val�sz�n�leg azt gondolta, �lmatlans�gban szenvedek. �gy csak k�sz�nt, �s kedvesen mosolygott, amikor bel�ptem az ajt�n. Egyenest az oszt�lyterembe mentem, mint mindig. De amikor kinyitottam az terem ajtaj�t, majdnem sz�vrohamot kaptam.

Egy f�rfi �llt a terem k�zep�n. Felkapcsoltam a villanyt, �s nem hittem a szememnek. Magas volt �s id�s. Hossz�, �sz haja, �s szak�lla volt. Fekete k�penyt viselt, amit a derek�n megk�t�tt egy k�t�llel. Nem tudtam eld�nteni kire hasonl�t jobban: Dumbledore-ra vagy Gandalfra? Az �lt�z�ke alapj�n olyan volt, mint egy k�z�pkori szerzetes. Nem tudtam leplezni a zavaromat, �s egy hang sem j�tt ki a torkomon. De � nem t�nt meglepettnek.

 - J� reggelt, Miss Spencer. Meglepett arc�b�l arra kell k�vetkeztetnem, hogy nem tudja, ki vagyok. – Hallgattam, mert m�g mindig nem tudtam megsz�lalni. - A nevem Angelus. Ha nem zavarja, le�ln�k. Ha maga is el�ri az ezer �ves kort, megtudja, milyen k�nokat okozhat a reuma.

A szavakat olyan term�szetess�ggel mondta ki, hogy az ember azt gondolta volna, teljesen norm�lis, ha valaki m�r ezer �ve �l. �s annak ellen�re, hogy a f�jdalmair�l besz�lt, v�gig mosolygott.

 - Azt hiszem, tegez�dhetn�nk. - Megint csak cs�nd volt a v�laszom. - Akkor t�rj�nk is a t�rgyra. Az �n megtisztel� feladatom, hogy elmondjam neked, hogy milyen c�llal j�tt�l erre a vil�gra. M�r sz�let�sed �ta sz�mon tartunk, hiszen nem ak�rmilyen k�ldet�s a tied. Neked kell vissza�ll�tanod az egyens�lyt a k�l�nb�z� vil�gokban.

Hirtelen nevethetn�kem t�madt, �s kirobbant bel�lem egy hatalmas kacaj. Ez a jelenet eml�keztetett engem valamire. L�ttam magam el�tt a k�pet, ahogy Hagrid elmegy Harry�rt, akinek fogalma sincs r�la, hogy var�zsl�.

 - Ez valami vicc? - k�rdeztem. - Ki akar �gy megtr�f�lni? J� �tlet volt, el kell ismernem, de most m�r abbahagyhatja. Bocs, abbahagyhatod.

 - Ez nem tr�fa. H�t nem �rzed, hogy valami v�r r�d? Valami m�s?

 - Milyen k�l�nb�z� vil�gok? – t�rt fel bel�lem a k�rd�s. �jabb mosoly jelent meg a sz�ja sz�l�n, mintha azt mondta volna: „�n megmondtam.”
 - Fant�ziavil�gok. A vil�gok, amiket a k�nyvekben �s a filmekben l�tsz, val�ban l�teznek. Amint valaki fej�ben megsz�letnek, val�s�gg� v�lnak, p�rhuzamos univerzumokk�, ha �gy tetszik.
 
 - �s hogy j�v�k a k�pbe �n? - k�rdeztem.

 - Te vagy a kiv�lasztott, akinek �riznie kell a rendet ezekben a vil�gokban. Tudod, a t�rt�net menete n�ha f�lrecs�szik. Rossz ir�nyba halad, �s minden t�nkremegy. Ezekben a vil�gokban helyre kell �ll�tani az egyens�lyt, mert k�l�nben a vil�g el�bb- ut�bb megsz�nik. – Erre m�r le kellett �ln�m.

 - P�rhuzamos univerzumok, amiket �n form�lok? Ez lehetetlen.

 - Nem, nem az. Ez a val�s�g. Ha nem hiszed, pr�b�ld ki most r�gt�n!

 - Pr�b�ljam ki? De h�t hogyan?

 - Gondolj egy vil�gra, amit j�l ismersz. Egy fant�ziavil�gra. Koncentr�lj er�sen. Akarj beker�lni a vil�gba!

 - De h�t ezt m�r r�gen is sokszor megpr�b�ltam, de nem siker�lt! – vetettem oda neki.
 - Lehet, de csak most �rt�l meg a feladatra. Most ker�lt�l a k�pess�ged birtok�ba.

Erre nem tudtam mit mondani. Azon gondolkoztam, melyik vil�got v�lasszam. Neh�z d�nt�s volt, m�g �gy is, hogy nem hittem benne igaz�n, hogy �n lenn�k a „kiv�lasztott”. Az agyam csak �gy p�rgette a k�l�nb�z� reg�nyeket, amiket olvastam. V�g�l egy olyan mellett d�nt�ttem, ami mindig is �rdekelt, annyira teljes volt. Olyan var�zslatos.

Behunytam a szemem, �s magam el� k�pzeltem a Roxfortot. L�ttam a f�riaf�zet �s a Griffend�l tornyot, hallottam a di�kok zsivaj�t, �reztem a szell�t, ami a Tiltott rengeteg fel�l f�jt �s a t� viz�nek illat�t. �s egyszer csak minden val�s�gnak t�nt, a hangok �s az illatok feler�s�dtek. Kinyitottam a szemem, �s azt hittem, el�julok. Ott �lltam Hagrid kunyh�ja mellett, �s a Roxfort hatalmas kast�ly�t b�multam.