Amint kimondtam a nevet, tudtam, hogy nagy hib�t k�vettem el. Ha �szrevesz, fogalmam sincs, hogy fogom elmagyar�zni neki, ki vagyok �s mi�rt j�ttem. Val�sz�n�leg nem hinne nekem. Nem csod�lom. Ford�tott esetben �n sem hinn�k magamnak.

L�ttam, hogy Roran hallotta, hogy valaki a nev�t suttogta, �s neszre r�gt�n felkapta a fej�t. Gyanakv�an k�rben�zett, �s lassan fel�llt a toj�s mell�l. �j�t a kez�be vette, �s felh�zta, majd lass� l�ptekkel elindult arrafel�, ahonnan a hangot hallotta. Azaz fel�m. Pr�b�ltam olyan csendben maradni, hogy m�g leveg�t is alig vettem. Nem tal�lhat meg.

De ekkor, h�la istennek, egy bagoly sz�llt fel a f�r�l, �s Roran megnyugodva engedte le a fegyver�t. Visszas�t�lt a toj�shoz, n�zegette, nem tudta, mi az, amit tal�lt. V�g�l p�r m�sodperc m�lva meg�rintette, megkongatta, de m�g mindig nem tudta, milyen nagy �rt�k fekszik a l�bai el�tt. Honnan is tudhatta volna?

Azt�n v�g�l �gy d�nt�tt, elteszi a k�vet, majd m�g mindig kez�ben tartva az �jat, elindult. Nem engedhettem nagyon messzire, de egy ideig m�g v�rtam, hogy nehogy �szrevegyem. K�zben a fejem f�l�tt egy m�sik bagoly huhogni kezdett, az id� pedig leh�lt. S�t�ts�g bor�tott mindent, m�g a Holdat sem l�ttam a s�r� lombokon kereszt�l.

Sz�rny� �rz�s fogott el. Olyan volt, mintha figyeln�nek. A b�r�met �gette egy tekintet, biztosan tudtam, hogy valaki engem n�z. De hi�ba forgol�dtam k�rbe, nem l�ttam senkit. A sz�vem ennek ellen�re egyre hangosabban dobogott, eg�sz bens�met �tj�rta a f�lelem. Nem sok�ig b�rtam ezt a k�ts�get, �s v�g�l �gy d�nt�ttem, hogy k�vetem Roran-t.

Mellette m�g mindig nagyobb biztons�gban �reztem magam, mint egyed�l, mert benne megb�zhattam. Tudtam r�la, hogy ha nem is ismer, megv�dene, ha bajba ker�ln�k. Magyar�zkodni pedig r��rn�k ut�na.

Sebes l�ptekkel szeg�dtem Roran nyom�ba. Nem volt neh�z dolgom, hiszen Roran nem sz�m�tott senkire, akit�l f�lnie kellene, �s nem pr�b�lta elrejteni a nyomait. A Gerinc erdej�be nem j�rnak vad�szni, csak � meg Eragon mer�szkednek be n�ha, hogy elejtsenek egy szarvast vagy m�s vadat. Igaz�b�l m�g Roran sem k�borgott sz�vesen a balj�s erd�ben, csak az�rt indult Eragon cukkol�sa vette r� n�ha, hogy er�t vegyen mag�n. �r�ltem, hogy ilyen r�szletesen eml�kszem, milyen jellem is Roran, �s hogyan is �li �let�t, mert tudtam, minden apr�s�gra sz�ks�gem lesz ahhoz, hogy Eragonhoz ker�lj�n a toj�s.

Hossz� s�ta ut�n v�g�l Roran el�rt egy tanya sz�l�re, amir�l sejtettem, hogy Garrow otthona lehet. �gy meg�lltam az erd�ben, v�gign�ztem, hogy Roran bes�t�l a h�zba, �s gondolkoztam. - Mit is tehetn�k? - k�rdeztem magamt�l sokadszorra a hossz� �t alatt, de m�g mindig nem volt k�sz tervem. Valahogy Eragon bizalm�ba kell f�rk�zn�m, �s nem utols� sorban Roran�ba, hogy a toj�s k�zel�be ker�ljek. De senki nem ismer a faluban, hogyan �rhetn�m el azt, hogy befogadjanak? Tudtam, hogy s�rg�sen meg kell tal�lnom a megold�st, mert kezdtem �hes lenni, �s nem hagyhattam, hogy sok�ig Rorann�l maradjon a toj�s. Min�l tov�bb van n�la, ann�l jobban elt�r a t�rt�net az eredetit�l.

 Hajnal volt. Egyre jobban f�ztam, �s nem tudtam, hogyan melegedhetn�k fel. M�g nem volt tervem, �gy a h�zba nem mehettem. �s soha nem voltam cserk�sz, teh�t fogalmam sem volt, hogyan gy�jthatn�k t�zet. Persze alapvet� ismereteim voltak r�la, hogyan csin�lta ezt az �sember, de gyakorlatban m�g soha nem pr�b�ltam. Mindenesetre nem l�v�n jobb dolgom, gy�jt�ttem egy kis kupac gallyat a k�rny�kr�l, �s tal�ltam k�t nagy k�vet is, amik alkalmasak lehetnek szikra gy�jt�s�ra. El�sz�r pr�b�lkoztam a klasszikus fap�dr�s m�dszerrel is, de miut�n ez nem bizonyult sikeresnek, megpr�b�ltam a k�vekkel. Egyik sem volt t�l k�nny�, �s nem mondhatn�m, hogy eredm�nyes pr�b�lkoz�s volt. K�tszer siker�lt el�rnem, hogy egy-egy gyeng�cske szikra megsz�lessen, de a f�kat begy�jtani nem siker�lt vele.

De mik�zben dolgoztam, egyre idegesebb lettem. – Mi�rt kell nekem ezt csin�lni? – k�rdeztem, �s most el�sz�r voltam val�ban m�rges Angelusra �s �letre, ami�rt ezt a neh�z feladatot nekem kell megoldanom.

Nem voltam idegesked�s t�pus, de most egyszer�en nem tudtam �rr� lenni az �rzelmeimen. Egyed�l �ltem egy hideg, s�t�t erd�ben, nem ismertem ezt a vil�got, nem volt egy ismer�s�m se, �s az a m�zs�s teher is az �n v�llamon nyugvott, hogy megmarad-e ez a vil�g. Ha ez m�g nem lett volna el�g, �lmos voltam, f�radt �s kimer�lt a hossz� t�ra miatt, r�m f�rt volna egy kiad�s zuhany, �s a gyomrom is majd kilyukadt.

�reztem, hogy valamin le kell vezetnem a d�h�met, mert k�l�nben felrobbanok. �m ekkor, teljesen tudattalanul felemeltem a kezem, �s egy furcsa sz� hagyta el a sz�mat:

- Brisingr!

Amint a sz� elhagyta a sz�m, apr� v�r�s l�ng gy�lt az �gakon, majd egyre nagyobb lett, ahogy egyre t�bbet em�sztett fel a halomb�l. Ilyen m�lyv�r�s l�ngokat m�g sosem l�ttam. Nem az a szok�sos narancsos �rnyalat volt, hanem sokkal ink�bb olyan, mint a rubin. Arra a sz�nre eml�keztetett, amilyen a szemem volt, amikor Seth-tel tal�lkoztam.

Sz�val var�zser�m van! M�gi�val gy�jtottam t�zet. B�r erre sz�m�thattam. Eddig minden vil�gban volt valami k�l�nleges k�pess�gem. Ezek szerint itt is. Eragon l�ngja k�k sz�n� volt, �gy t�nik az eny�m v�r�s.

�gy, ha tervem m�g nem is volt, legal�bb a var�zslatot haszn�lhatom. Persze hat�rokkal, hiszen csak nagyon kev�s sz�ra eml�kszem az �snyelvb�l.

- Aludnom kell! – suttogtam bele a leveg�be, mik�zben a szemh�jam egyre jobban csuk�dott le. M�g arra volt id�m, hogy �vatosan lefek�djek a lehullott levelek puha nyoszoly�j�ra miel�tt v�g�l megtal�lt az �lom.