- Harapj meg! – mondtam neki, �s m�g soha nem voltam ilyen biztos abban, hogy mit akarok. �t akartam, az ajkait a nyakamon, a fogait a b�r�m�n akartam �rezni.

L�ttam rajta, hogy t�tov�zik. Azokban a gy�ny�r� szemekben egyszerre volt jelen a k�ts�g �s a v�gy. Tudtam, hogy meg akarja tenni, de azt is, hogy nem szeretne f�jdalmat okozni. Azonban mindketten erre v�gytunk. �reztem, hogy hevesebben dobog a sz�vem. Fel� ny�jtottam a karom, �s a k�zfejemmel v�gigsim�tottam az arc�n. L�ttam, hogy megremeg, �s magamban mosolyogtam. Tudtam, hogy a remeg�st nemcsak a gyeng�d �rint�s okozta, hanem az is, hogy meg�rezte a csukl�mban pulz�l� v�r illat�t. Ez volt a c�lom. Figyeltem, ahogy egyre n�tt benne a v�gy, �reztem, hogy m�r nem sok�ig tud ellen�llni. Ezt kicsit viccesnek tartottam. Olyan volt, mintha egy ny�l pr�b�lt volna meggy�zni egy r�k�t, hogy egye meg. De most �n voltam a ravasz, nem �. � sokkal ink�bb a ny�l volt, aki menek�l az elker�lhetetlen el�l.

A szeme egyre jobban izzott, a pupill�i kit�gultak, �s tudtam, hogy gy�ztem. L�ttam a h�feh�r, t�hegyes fogait, ahogy fel�m k�zel�tenek. A k�zt�nk l�v� t�vols�g egyre cs�kkent: 15 cm, 10 cm, 5 cm… Ezzel ford�tott ar�nyban n�tt a percenk�nti sz�vdobog�saim sz�ma. Minden dobban�s hangos volt, mintha mennyd�rg�tt volna. A v�r �raml�s�t az ereimben m�g soha nem �rz�keltem olyan er�sen, mint abban a pillanatban. Term�szetesen f�ltem, de ki ne f�lt volna a helyemben? �s tudtam, hogy ez a kis f�lelem nem gy�zheti le a v�gyat. Szerettem, mint m�g soha senkit.

J�ghideg b�re az eny�mhez �rt. Megborzongtam. Apr� cs�kot nyomott a nyakamra, �s a f�lembe suttogott: - B�zz bennem! �n m�r r�g�ta b�ztam benne, el�bb, mint � saj�t mag�ban. P�r m�sodperccel k�s�bb t�sz�r�sszer� f�jdalmat �reztem, �s tudtam, hogy teljes�lt a k�v�ns�gom.